2009/12/26

KARÁCSONYI VERSEK

Igaz lehet, hogy több mint 40 évvel ezelőtt írtam ezt a két karácsonyi verset? Hát akkor én is kell, hogy legalább annyi legyek. Vagy több. :)
Volt idő, amikor azt gondoltam kár volt beletenni a "Várj még!" című kötetembe az elsőt. De most nem bánom. Előidézik a tízes éveim végi vívódásaimat az Igével.

KÖTÉL A JÁSZOLNÁL

Zuhogó Zambézik,
andalgó Amazonászok
feléd, beléd sietnek, Tenger.
Köszöntenek.

Uram!
Bölcsek, pásztorok,
szegények, gazdagok
- zúgó folyamok -
utat keresnek,
csendesednek,
útjuk jászolodhoz vezet.
Betérve
lerakják minden kincsüket,
leborulnak, imádnak...
Én meg csak nézem, nézem őket
kidülledt, sóvár szemekkel:
milyen boldogok...
milyen szabadok!

Közben vastag, konok,
szőrös nyakam vérzik.
Véresre rágta a kötél,
mely engem, a kérődző ökröt
jászolodtól pár lépésre
szénás vályúmhoz köt.

1965

KARÁCSONY UTÁN

Uram
meddig képzelem még
palotának
vendégfogadónak
kényelmes szobának
párnázott bölcsőnek magamat
meddig erősítgetem
kész-lenni-akarással
magam-nemesítgetéssel
tisztítgatásokkal
az amúgy is ráfordított zárat
mikor pirul belém
barlang-
odú-
szálkás-jászol-voltom
mikor nyitogatom meg a reteszeket
fölkészületlenségem
értéktelenségem
szennyességem
bűnösségem fölismerésével
1967

2009/12/22

AZ IGE TESTTÉ LETT


„Az Ige testté lett és lakozott miközöttünk, és láttuk az Ő dicsőségét...” (Jn 1,14) Ha csak múlt időben beszélhetnénk erről az eseményről, akkor is szép lenne. De ha úgy lenne, ma senkinek sem jutna eszébe Betlehemről, Máriáról, Jézusról, csillagról beszélni; sőt, bizonyára senki sem tudna róla. De az akkor testté lett Ige közöttünk lakik ma is. Még pontosabban: az övéi között, akik tapasztalják is ennek valóságát.
Szerezzünk örömöt Jézus Krisztusnak azzal, hogy ezekben a napokban még tudatosabban tesszük, amit máskor is jó lenne: Róla beszélünk, Rá mutatunk, az Ő születéséről és az Ő közöttünk létének értelméről és hatásáról teszünk bizonyságot. Nem is csak az idegeneknek, hanem a gyermekeinknek, hitvesünknek, a kiterjedt családunknak – akik között vannak olyanok is, akik még nem fogadták be hittel Őt.
A gyülekezeteinkben meg Róla szól az ének, a versek, bizonyságtételek és az igehirdetés. Mert két évezreddel a Megváltó születése után gyülekezetek százezreiben ünnepelnek ezekben a napokban. Közöttük van a mi néhány gyülekezetünk is.
Krisztusra néző, Őt ünneplő és Őt visszaváró testvérek! Az öröm és hálaadás során gondoljuk imádságos szeretettel egymásra, gyülekezeteinkre, lelkipásztorainkra, nyugdíjas szolgatársainkra és aktív, terheket hordozó testvériségünkre, valamint a fiatalokra és gyermekeinkre! Nem őket és nem egymást ünnepeljük, de együtt és egymást szeretve és összefogva nézünk a testté lett Igére, aki arra is tanított bennünket, hogy arról fogják megismeri rólunk, hogy az élő Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, ha egymást szeretni fogjuk.
Örömteljes karácsonyi ünneplést kívánok.

2009/11/13

EGYÜTT KRISZTUS SZOLGÁLATÁBAN



Igaz, hogy egy jó két napos lelkipásztor találkozóba nem fér bele mindaz, amiért egyáltalán megszervezni érdemes egy ilyet, a félixfürdős együttlét bizonyította, hogy szükségét érezzük a szolgatársi közösségnek. Nem az egyházaink (vagy a MABAVISZ) működéséhez nélkülözhetelen gyűlések egyike volt ez (gondolom arra el sem jött volna 100 szolgatársunk).
Nálam jóval idősebb és jóval fiatalabb munkatársaim is ott voltak, s jó volt tapasztalni, hogy nem is annyira mondani akartak valamit, hanem inkább figyelni egymásra, megismerni egymást.
Talán nem véletlenül bízott rám néhány éppen ezzel kapcsolatos egyszerű gondolatot az Úr, amit a hétfő esti igehirdetés során mondhattam el. (Megpróbálom feltenni ide.) Szolgatársak lehetnénk, s lehetünk; feladatunkat nem fogjuk betölteni „magányos farkasokként”. Az az idő már lejárt; s ha az apostol példáját nem tudjuk vagy akarjuk követni a szolgatársi kapcsolatokban, bizonyára látni fogjuk annak hátrányos következményeit.
S még valamit: az idősödő szolgatársaknak szükségük van a fiatalok észrevételeire, új ötleteire, hevességükre; a fiatalok egy része pedig el tudja fogadni a korosabbak dörmögését vagy éppen tanácsait.
(Az internetes levevezésről meg csak annyit: az az előnye is megvan, hogy egyrészt sokkal gyorsabban fordulhat a levél, másrész nem kötelező még elolvasni sem. Egymásnak ezt a szabadságot is meg kell adnunk. Az esetleges vita természetes; a szeretetet és tiszteletet meg nem mi írjuk elő egymásnak, hanem az Úr.)
http://www.evangeliumihirnok.net/07-8hangos+/HGigehCsel20.24Felix.mp3

2009/10/28

FÉLIX-FÜRDŐ

Megjártuk Félix-fürdőt.
Örömmel készültünk az Össz-magyar lelkipásztor-házaspárok találkozójára. Négy házaspár kelt útnak a nagypatak ezen oldaláról. Hosszú volt az út, rövid ideig maradtunk – néhány napot előtte, két napot utána. Vasárnapra már mindannyian saját gyülekezetünkben szolgáltunk.
Sok fényképet készítettem – persze, nem eleget. Nagyrészét be is mutattam a gyülekezetnek vasárnap este.
Az áldásos, jól sikerült alkalomról a vasárnapi bulletinba ezt írtam:

Az elmúlt másfél hetet feleségemmel együtt Magyarországon és Erdélyben töltöttük. Utazásunk célja a Félix-fürdőben megrendezett Össz-magyar lelkipásztor-házaspárok találkozóján való részvétel volt.
Ezt a találkozót évekkel ezelőtt mi kezdeményeztük. Tulajdonképpen Novák József testvér szép gondolatát vittem tovább a szövetségünk, majd a MABAVISZ vezetőségéhez, s az fejlődött a most megvalósult találkozóvá.
A mi szövetségünkből végül is 4 házaspár utazott el: Kulcsárék, Novákék, Lukácsék és Herjeczkiék. Rajtunk kívül még a Kárpát medence 3 kis tagszövetségének lelkipásztorait is támogatta szövetségünk. Onnan 12-en érkeztek Összesen mintegy 100 lelkipásztor és majdnem annyi lelkipásztor-feleség vett részt a konferencián.
Mivel a Nagyvárad környéki Félix-fürdőt választottuk, az erdélyi szövetség rendezte a találkozót. Gergely testvérék nagyon kedvezményes árat kaptak. Ezzel azonban az is együtt járt, hogy pl. az első este fűtetlen előadó teremben tartottuk a megnyitó istentiszteletet.
A hangulat-lelkület azonban kezdettől fogva meleg, testvéri volt, s a többi alkalmat azontúl a hatalmas étkező másik felében tartottuk – átrendezve minden alkalommal a székeket.
A konferencia főtámája ez volt: Együtt Krisztus szolgálatában. Az igehirdetések és az előadások ezt, a mindannyiunk számára fontos témát járták körül. Talán már előtte is tudtuk, de utána mindenképpen, hogy a szolgálatunkat nem jó, s talán nem is lehet egyedül végezni. Szükséges és hasznos az Úr szolgáinak összefogása, együttműködése, szolgatársi-munkatársi közössége.
Az erdélyi lelkipásztorok legnagyobb része ott volt, a magyarországiakról nem mondhatom ugyanezt, de onnan is érkeztek többen is – idősek és fiatalok egyaránt. Azt gondolom, hogy mindazok, akik eljöttek, áldást vehettek az Úrtól és megerősödtek a testvéri közösségben.
Köszönjük az erdélyi szövetség vezetőinek jó munkáját, s hálásak vagyunk az Úrnak a gondviselésért és áldásokért.
Délután vetített képekkel is illusztrálva beszámolunk a találkozóról a gyülekezetnek is. Az újságainkban bizonyára több hiradás is lesz majd róla. Az Interneten Veress Efraim tv. blogján szinte azonnal hallható és látható volt a találkozó néhány részlete, a teljes anyag azota is fent van, látható, hallható. A cime: http://vefraim.blogspot.com

2009/10/02

Hol vagy Pál apostol?

"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról." Cselekedetek 20,24

Csodálatos!
Hol vagy mostanában Pál apostol?

2009/09/25

ÚR VAGY ESZKÖZ?

A tegnapi meg a holnapi igékkel kapcsolatban eszembe jutott ez a 25 évvel ezelőtt írott versem.

NEM VARÁZSSZER!

"Miért veretett meg ma bennünket az ÚR a Filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból az ÚR szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből!" (1Sámuel 4:3)

Nekünk
se ládánk,
se szobrunk.
Emléktárgyaink sincsenek.
Sőt, Te is elmentél közűlünk
égi Mester.

S mi mégis,
ma is azt hisszük,
hogy ide és oda vihetünk,
erre meg arra kérhetünk,
kedvünk szerint,
varázsszerként használhatunk.

Mégsem vetettél el orcád elől?!

Lesz hát még jövőnk!
S bár fáj, de jó, ahogy
rendet teszel,
s királyunk leszel újra,
nem eszköz.
Parancsoló ura
parányi életünknek.

1983

2009/09/07

Gyülekezeti bulletin / heti értesítő

Vajon lehet-e hozzá kapcsolnom a bulletinunkat? Kipróbálom.
Úgy látszik, nem lehet, talán mert PDF file-ban van.
Megpróbálom akkor egy linkkel idehozni:

Úgy latszik ez sem sikerül.

KÉRNI HAGYOM MAGAMAT...

Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának; hogy cselekedjem ővelök: Megsokasítom őket, mint a nyájat, emberekkel. (Ezékiel 36,37)

Vajon nekünk is megengedi, hogy kérjük ugyanazt? Azt t.i., hogy sokasítson meg bennünket, hogy cselekedjen velünk úgy, hogy gyülekezetünk ne zsugorodjon, hanem növekedjen a létszámunk. Tkp. ezt tette velünk az ÚR az elmúlt évtizedek során is.
101 éves gyülekezetünk a 20-as évek végén volt a legnagyobb: egy-két évig a 150-et is meghaladta a taglétszám. Akkor 2 másik gyülekezet is egyesült a Delray-ben élő gyülekezetünkkel. A 30-as években százegynéhányan voltunk. A hatvanas években az akkor 60-70 tagú gyülekezetből egy nagyobb csoport a lelkipásztor vezetésével elhagyta a gyülekezetet. A 70-es évek első felében az imaház ajtaja végleges bezárásának lehetősége is felmerült.
Sokszor és sokan imádkoztak az elmúlt 101 esztendő alatt a detroiti gyülekezetért, s az Úr megtartotta és folyamatosan megújította a gyülekezetet. A legutóbbi 35 év során 30 és 45 között volt a tagok száma. A jelenlegi testvériség jóval nagyobb fele az utóbbi 20 évben köztözött ide vagy csatlakozott a gyülekezethez vagy lett bemerítkezés útján tagja annak. Hála az Úrnak, szép számmal vannak gyerkekeink is.
Mindezekből azt látom, hogy az Úr „cselekedett” gyülekezetünkkel. Folyamatosan gondoskodott arról, hogy legyen népe -magyar nyelven bizonyságot tevő népe- a továbbiakban is ezen a helyen.
Kérhetjük hát a ma reggeli ige mellett mi is, hogy adjon gyülekezetünknek növekedést, megtérteket és megtérőket?
Igen, hiszen a régi ígéket a mi tanulságunkra íratta le és őriztette meg Isten.
Igen, ha tudjuk, hogy népét nem annak érdemeiért, hanem saját nevéért tartotta meg (Ez 36,22), aminthogy mi is csak kegyelemből tartattunk meg, hit által, nem cselekedeteink miatt (Ef 2,8-9).
Igen, ha meggondoljuk, hogy az Újszövetségben már nem is egy nép, hanem a Krisztushívő gyülekezet az Úr misszós eszköze.
Kérjük hát hittel és alázattal: Urunk, szaporítsd gyülekezetünket üdvözülőkkel! (Csel 2,47)

2009/09/04

ÉREZDD JÓL MAGAD!? Ezékiel 36,22.32

Érezdd jól magad!? Ezékiel 36,22.32.

Mielőtt a megváltó Jézus Krisztus elmondta volna, hogy érettünk odaadja, föláldozza magát, mielőtt Isten kijelentette volna, hogy az egyszülött Fiúban hívőknek örök életet ad, meg kellett értenünk, hogy nincs érdemünk, nincs mire hivatkoznunk, nem lehet semmiféle követelésünk Istennél. Az egyik ige, amivel ezt megértette velünk: Ezékiel 36-dik részének második fele.
„Nem tiértetek cselekszem én, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok.” (Ez 36,22). Hosszú verseken keresztül beszél erről a próféta. S hogy semmi félreértés ne lehessen, a 32. versben újra elmondja (újra megfogalmaztatja Isten) „Nem tiértetek cselekszem – így szól az én Uram, az ÚR -, tudjátok meg ezt! Szégyenkezzetek és piruljatok életetek miatt...”
Milyen kellemetlen, milyen megalázó! milyen észhez térítő, milyen szükséges üzenet!
Természetesen nem csak Izráel házára vonatkozik ez az ige!
Ez nem az a fajta üzenet, amivel mi álltatjuk magunkat, dicsérgetjük magunkat, s bölcstelen módon altatjuk gyermekeinket s a még megtérés előtt álló ismerőseinket. Nem az igén alapul az a bárgyú, talán amerikai eredetű, de ma már mindenhová elterjedt slogan: You can do it! vagy: You deserve it! Megérdemled, hiszen... (megdolgoztál érte; kiérdemelted; olyan jó vagy; ha valaki, akkor te aztán igazán...).
Aki érti az igét, az tudja, hogy Isten nem sértegetni akar bennünket, és nem is megalázni akar, hanem egyszerűen megértetni velünk, hogy milyenek vagyunk; s egyúttal, azzal egyidőben elmondja, hogy mégis „szeret” bennünket – nem azért mert ilyenek vagyunk, hanem azért, akik vagyunk: az Ő népe.
Az, hogy a javunkon nem a mi érdemünkért munkálkodik, hanem önmagáért, szent nevéért, az a kegyelem egyik világos megfogalmazása az Ószövetség lapjain.
Ennek megértése sokkal fontosabb lenne a mai ember számára, mint bárgyú módon vigyázni az önérzetre / selfesteem-re / önbecsülésre.
Ezékiel igéivel Isten megítéli a mi feel good: érezdd jóóól magad önrontó, igétlen és idétlen teológiánkat.

2009/08/29

Nem leszel !?

Rettenetes véget adok neked, nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az ÚR.” (Ezékiel 26,21)

Talán még soha nem gondoltam erre. (A mai Áhítatos igében olvastam ezt a verset - bár nem először, mégis, mintha egészen új lenne.)
Az Isten teremtette élet örök. Nem ér véget a halállal. Az örökélet (üdvösség) nem ér soha véget és a kárhozat is örök. Ezékielnél azt az új dolgot látom, hogy a Teremtő képes arra is, hogy egyszerűen megszüntesse azt, ami volt/van. Nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! Ennek a lehetősége fel sem merült bennem. De Isten ezt is megteheti. S ez rettenetes (Károli: rémséges) vég.
Volt és nincs többé. Lett, mert megteremtette Isten, s nincs, mert ugyanő valahogy megszüntette. Keressük, mert volt, s nem találjuk - nem azért, mert nemjól keressük, hanem mert: nincs. Nem is találok rá megfelelő szót. A teremtés ellenpárja lehet ez az aktus.
Nem is értem, hogy lehet semmiből valamit létrehozni – ezt csak Isten tudja megtenni, s ugyanúgy azt sem értem, hogy hogy lehet valamit nemlétezővé tenni. Ezt is csak az Isten teheti meg. Rettenetes, rémséges, hihetetlen, csodálatos.
Mennyi minden lehet ebben a világban, amiről fogalmunk sincs, amíg a Teremtő valahogy meg nem mutatja!

2009/08/26

OLDD LE SARUIDAT!


Festmény a Szent Katalin Kolostor egyik folyosóján. Több fesményből álló sorozat része.

(Valahogy megváltozott ez a blog, a betűket pl. nem tudom színezni. Van aki tudja, hogy kell?)

Ez a harmadik versem, amit ott irtam a Sínainál. Nem is tudom, talán máshogy kellene tördelni. Meg hosszú. De talán nem rossz. Valamit felmutat abból a döbbenetből, ami a Mózes féléket átjárja. De valahogy nem egészen olyan, mint szeretném.


Oldd le saruidat!
„Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely amelyen állasz, szent föld.” (2Móz 3,5)

Messzire kerültem a juhokkal
s ím itt a hatalmas Sínai
nem lenne jó eltévedni benne
jobb ha a nyáj mellett maradok

de mintha hívnának a hegy magas csúcsai
ez itt talán a legnagyobb
mélyszürke fekete bazalt
ha felnézek rá
látom a csillagokat
itt a göncöl szekér
s amott a legtetején
mintha vagy 10 csillag ülne együtt
külön külön is ragyognak
de együtt...

ejnye ezek a juhok
bár itt hagyhatnám őket!
dehát minek?
mit kezdenék nélkülük?
Egyiptomban nincs helyem
már nincs helyem…
pedig valamikor
közel voltam már a csúcshoz
de ez a hegy
de ez a Sínai…

Talán ott fönt
ott fönn talán a Mindenható van
s itt lent?
itt lent meg én
s e rám bízott juh nyáj

de mi ez a fény
mi ez a tűz
ami a csillagoktól a földre vonja
tekintetem?

Bokor
csipkebokor
égő csipkebokor
hogy-hogy nem ég el?

Mózes, Mózes!
Mi ez?
ki tudná itt nevem
ha nem az Isten?

Imhol vagyok
dadogtam
és soha nem felejtem hangját:
ne jöjj ide közel
old le a te saruidat
mert a hely amelyen állasz
szent föld

Döbbenten álltam
lábam a földbe gyökerezett
lépni se tudtam
magam sem tudom hogyan
leoldottam a saruimat
a Mindenható előtt
mert ekkorra már tudtam hogy
az egek Istene szólít
s a magas csillagok helyett
most itt lenn
most itt e lángoló bokorból
Ő beszél velem
azt mondja: szent föld

Szent föld?
ez itt?
nem az égbe nyúló hegycsúcs?
Talán az is
de itt a hegy lábánál
de itt az égő csipkebokor előtt
saru nélkül és megdöbbenten állok.
Szent föld.
Az Isten szólít.
Mit akarsz velem Mindenható?

Herjeczki Géza
2009. június 3. Sínai

2009/08/17

SZENT FÖLD


Naplemente a Sinai tetején.


Ez a második vers, amit a Sínai közelében írtam.

Szent föld
„Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely amelyen állasz, szent föld.” (2Móz 3,5)

homok mindenfelé
a távolban
kopár szikla ormok
nagy ritkán
néhány bokor
esetleg pálmafa

mért volna szent
mért volna más
e hely
e föld
mért volna szent?
homok
homok

nem a homok
nem a bokor
nem a szikár hegy
nem is a láng

talán a hang
talán a szó
valahogy itt vagy
Mindenható
itt
éppen itt

Herjeczki Géza 2009.
úton a Sínai felé, a pusztában

2009/08/13

Ne jöjj ide közel


Elnézést kérek az olvasótól, hogy ilyen ritkán írok a blogomba. Már biztosan belefáradtatok abba, hogy belenézzetek.
3 verset írtam a Sínai közelében, most ide másolom az elsőt és az egykor égő csipkebokorról készült egyik fényképemet.
Különleges ez a bokor és csak itt található. Nem tudják, hogy milyen fajta és azt állítják, hogy a 3.5 ezer évvel ezelőtti bokor gyökeréből való, közvetlen "utód" ez a tövises bokor.


Ne jöjj ide közel!
„Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely amelyen állasz, szent föld.” (2Móz 3,5)

miért hívtál
ha nem mehetek
közel Hozzád?
meg hát –
már itt vagyok

a bokor ég
szavadat hallom
nevemet hallom

imhol vagyok!

ne jöjj ide közel...

már itt vagyok

Sínai, 09. június 2

2009/06/06

HAZAERTUNK


A Sinai hegy (Mozes hegy) tetejen.

Hazaérkeztünk. Az út második felében egyre kevesebbet, végefelé egyáltalán nem tudtam Internethez jutni. A programunk is nagyon gazdag volt. Minden nap korán keltünk, későn feküdtünk. De értékes élményeket hozott az út minden részlete.
Köszönöm, hogy imádkoztatok értünk. Az Úr megőrzött bennünket minden különösebb bajtól, betegségtől, kellemetlenségtől. (Visszafelé az Air France ugyanolyan gépével repültünk, amilyen lezuhant 2 nappal korábban, s még ma sem találják a roncsokat.)
Góshen földjét majd a Sínai félszigetet jártuk be az utolsó napokban. A végén felmentünk a Sínai hegy tetejére, Mózes hegynek is nevezik, mert azt feltételezik, hogy itt kapta Mózes a 10 parancsolatot. Több mint 2600 méter magas a nagy Sínai hegyvonulatnak ez a csúcsa. (A második legmagasabb pont a Sínai hegységben.)
Lelekileg is ez volt a túra csúcspontja.

Sajnálom, hogy nem tudtam folyamatos beszámolókat készíteni. Azt tervezem, hogy ahogy feldolgozom a képeimet (rengeteg!) készítek hozzájuk egy-egy beszámolót is, s azt majd ide is felteszem. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e megvalósítanom ezt a tervet.

2009/05/29

Aswan / Asszuan

Tegnap nem sikerült képet feltöltenem. Addig addig töltötte csiga lassúsággal, még elfogyott az Internetes időm. Ma megint megpróbálom. Hátha sikerül.
Megnéztük az asszuáni gátat. Hatalmas. Magyarok is részt vettek annak idején az épitkezésben.
Egy szigeten épült templomot is felkerestünk ma. Keresztyének is használták egy ideig.
A hajonk az Elefant sziget kozeleben horgonyoz. A szigeten allitolag Jeremias vezetesevel templomot epitttek a Jeruzsalamebol a babiloniak elol menekulo zsidok. A templom azonban meg feltaratlan.
Hajnalban indulunk vissza Kairoba. Ugy latom ma sem sikerul a kep lodolas. Lehet, hogy gyenge az internet kapcsolat hozza.

2009/05/28

Már a felénél járunk

Ugy látszik, nem sikerül folyamatosan irni ide. Egyrészt azért, mert a programunk elég fárasztó, s estére már nincs energiám az irásra. (Általában reggel korán indulunk a túrákra, amikor nincs még olyan nagy meleg. ) Másrészt azért, mert igen körülményes Internethez jutni. Ha veszek is időt, olyan lassan működik, hogy nem tudom kiszámitani, hogy a leveleim elolvasása után mire lesz időm.
Ilyenkor a misszionáriusunkra gondolok, aki többször mondta már nekem, hogy milyen körülményesen tud Internetezni. Füredi Kamilla ezen a kontinensen végzi szolgálatát. Bár igy is sok száz mérföldre vagyunk egymástól, jobban el tudom képzelni erőfeszitését. Igen nagy szegénységben élnek itt az egyszerű emberek. Kamilla közöttük lakik, él és szolgál. Az Úr oltalmazza és tartsa meg őt!
Memphis és Sakkara megtekintése során Ábrahámról és Józsefről hallottunk.
Kedden kora reggel Luxorba repültünk, s onnan hajóval utazunk az árral szembe, felfelé, ami déli irányt jelent, haladunk az egyenlitő felé. A hajón alszunk és étkezünk, az állomásokon pedig a túravezetőnkkel járjuk az archeológiai helyeket.
Előszőr is bejártuk a Királyok Völgyét, megnéztük a Hatshepsut templomát (temetkezési helyét) – minden valószinűség szerint ő volt az, aki Mózest – apja, a fáraó parancsa ellenére kimentette a Nilusból.
Luxor, Karnak, Esna, Edfu és Kom Ombo templomait néztük meg tegnap és ma. Holnap Aswanban leszünk. Többek között megnézzük az Assuáni gátat is.
1-2 képnél többet nem tudok ide feltenni. Otthon majd megpróbálom valamelzik kép tároló helyre feltenni képeim egy részét.
A legközelebbi bejegyzésig is szeretettel gondolunk azokra, akik figyelemmel kisérik utunkat és köszönjük és kérjük imádságaitokat. Hála az Úrnak, jól vagyunk, de azért Éváért duplán imádkozzatok.

2009/05/25

El-Fayoum, Memphis, Sakkara













Hétfőn reggel 5.30-kor volt az ébresztő. 7-kor indultunk. Csoportunkban 12-en vagyunk. 5 kisérönk van. Sőt, utazásunk egyrészén fegyveres őrök mentek előttünk, nyitott pick up kocsiban. Nagyon vigyáznak a turistákra: ebből élnek. El-Fajoum, Memphis és Sakkara volt az uticélunk. A túravezetőnk egy keresztyén egyiptológus. Sok olyan információt hallottam, ami segit megérteni az ószövetségi tőrténeteket.Estére értünk haza, többet nem irok, mert félek, hogy ezt sem tudom feltenni az inrenetre. Vettem egy egy-órai használatot. De már 11 óra van, s reggel 3:30-kor kelünk, hogy egy korai repülőt elérjünk, ami Luxorba visz bennünket.Ha sikerülne, néhány képet is feltennék. Készitettem néhány százat.

Nagyon nehezen tudtam feltenni ezt a néhány bejegyzést. Arabul jött fel minden.
A képek feltételére pedig nem találok semmi tájékoztatót.

Hajnalban Luxorba repülünk, onnan hajóval megzünk tovább, nem tudom, lesz-e Internet kapcsolatom.
Ha olvassátok, örüljetek velünk, szép helyeken járunk, a túravezető nagyon jó, Bibliával a kezében jön néha a terepre. Sokat tanulunk.
A meleg egyenlőre tűrhető. Az étellel sem volt még bajunk, bár vigyázunk, amennyire tudunk.

Számitunk imádságaitokra!

Megérkeztünk Kairóba
















Egy gyors keresés a Károli forditásban azt mutatta, hogy több, mnt 650 igevers tartalmazza az Egyiptom szót. Nagyobbrésze termeszetesen az Ószövetségben található. De az újban is előfordul vagy 30x, melyek között a legismertebb ez: Egyiptomból hivtam ki az én fiamat. (Mt 2,15)
Utazásunk során elolvasom az összes bibliai referenciát Egyiptomra.
17 órai utazás után megérkeztünk Kairóba. 4:30-kor indultunk, 4-re érkeztünk, de itt 7 órával előbbre járunk. Ahogy leszállt a reülőnk, arra gondoltunk, hogy a detroitiak éppen most gyülekeznek az imaórára. Kicsit később arra gondoltunk, hogy most készülődnek a fiatalok Alhambrában az ifjúságin a délelőtti tiszteletre. Az Úr meghallgatja gyermekei imádságát, bárhol is legyenek. Helyi és időbeli korlátaink csak nekünk vannak, nem Őneki.
A repülőtérről át kellett vágnunk a városon, hogy a Hotelünkhöz érjünk. A 14 milliós város olyan, mint egy hangyaboly. Azzal a különbséggel, hogy a autók útvonalát senki sem tudja áttekinteni, kiszámitani. 3 sávos úton legalább 6 sáv halad, egymást megelőzve, versenyezve, ám valahogy mégis balesetmentesen. Dudálnak, 2 cemtiméterre mennek el egymástól, s mégcsak nem is haragszanak egymásra. Villanyrendőr csak nagyritkán van. A Pilgrim Tours itteni megbizottjai öltönyben vártak bennünket. De sötét ruhában van a legbtöbb hivatalnok, a közel 100 fokos meleg ellenére.
Megpróbálom a bejegyzeseimet feltenni az inrenetre, remélem, hogy a szállodában lesz rá mód. Ma nem tudtam, kevés volt az idő, az internet meg elég drága, holnap megpróbálom.
Az első Kairói képek (ha sikerül uplodolni őket).










Egyiptomba utazunk

Sokat gondolkodtunk azon, hogy nekivághatunk-e ennek az egyiptomi túrának. Végül úgy döntöttünk, hogy igen. Azon is tűnődtünk, hogy valyon fordithatunk-e ekkora figyelmet erre a számunkra olyan sötét kulturával rendelkező világra? A döntésünk után néhánz nappal ezeket az igéket hozta elénk a napi áhitat:
Akkor megismerteti magát az ÚR Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az URat. Tisztelni fogják az Urat... Fogadalmat is tesznek az ÚRnak, és teljesítik. 22 Ha csapással sújtja is az ÚR Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Megtérnek az ÚRhoz, õ pedig meghallgatja és meggyógyítja õket. 23 Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az URat. 24 Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. 25 A Seregek URa pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom! Ézs. 19,21-25

Alá volt ugyan húzva a Bibliámban, mégis úgy hatottak ezek az igéket, mint valmi új üzenet. „Áldott Egyiptom, az én népem...”
Igen, az Úré az egész föld, az egész teremtett világ. De ez a közelkelet különösen is. Izrááel,
Egyiptom... Szombaton indulunk. Aki akar, imádkozhat értünk, mi tudjuk, hogy szükségünk is lesz rá. A detroitiak imádságaikkal kisérnek bennünket utunkon, s talán még mások is.

2009/05/20

MENNYBE MENT

40 nappal később

MENNYBEMENETEL

"Felemeltetett a mennybe."
Márk 16:19

elmentél
hogy velünk maradj örökre

így akartad

s hogy úgy van
mint akartad
s hogy jól van így
míg kezünket fogod
itt az enyémet
s amott
más kontinensen
az övékét
és bárhol bárkiét ─
míg kezünket fogod
tudjuk hogy jól van így

de hogy Pétert
hogy édesanyádat
milyen nehéz úton vezetted
s milyen hatalmas kézzel
hogy szívük meg nem szakadt ─

***

légy áldva Mester
mennybe ment Király
dicsérjen ég
kereszt
töprengő értelem
s a szívünk

(1979)

2009/05/17

Az Úr van ott!

A feltámadása utáni hetekben többször is megjelent tanítávanyainak a Mester. Az egyik ilyen megjelenésére reflektál ez a Galileai tó partján vagy 25 évvel ezelőtt írt versem. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe.

GALILEAI MEDITÁCIÓ
"Az Úr van ott!" (János 21:7)

Reggeledett. A csónakban
néhány fáradt tanítvány evezett a part felé.
A szürkületben látni lehetett, hogy ott
valaki várja őket.
A hangját is meghallották:
"Fiaim, van-é valami ennivalótok?"
Szélcsend volt. A víz tükörsima.

Most is az.
Kedvem volna kiáltani, de inkább hallgatok.
Nézem, mit Ő is látott: a tengert, a dombokat
s a Feltámadottra gondolok.

Halászok, bűnösök barátja,
mondd, hogy lehet, hogy
János felismert a szürkületben?
"Az Úr van ott!" - kiáltotta, míg a többi
hat tanítvány csak egy embert látott a parton.
Talán mert jobban szeretett?
Mondd, hogy lehet, hogy
Péter azonnal kiúszott hozzád,
míg társai a hajóval veszõdtek?

Mester! Add János szemeit nekem!
Hadd lássam én is, hogy merre vagy.
Hadd ismerjelek föl szürkületben is.
S hadd mondjam el, mint egyszerű halászod
másoknak is: az Úr van ott!
S add nekem Péter gyorsaságát!

Hozzád úszni, futni, könyörögni, énekelni jó.
Téged keresni, utadat járni gyönyörűség.
Hangodat hallani áldások kezdete.

Mintha e hegyek ma is
visszhangoznák egykori szavaidat, amint
halászaidhoz így szóltál:
"Vessétek ki a hálót
a hajónak jobb oldala felõl és találtok."

Alakod ma szemekkel nem látható,
hangod nem a fülünkkel hallható.
De itt vagy, amint
a tó csendes vizét szeli hajónk,
és ott vagy, hol tanítványaid
keresõ tekintettel
a szürkületben s az élet gondjain át is
Téged keresnek.

Genezáret tava, 1985. február

2009/04/11

HÚSVÉT

Még egyet, ezt már nem olyan régen írtam (vagy 25 éve).

MA IS
(Lukács 24:1-12)

Elhengerítve lehet bár a kő,
üres lehet a sír,
szólhatnak angyalok,
zenghet a prédikáció ─
üres fecsegésnek tűnik az,
legföljebb csodálkozásra késztet.

Hitet a Vele való
személyes találkozás ébreszt!

Herjeczki Géza (1982)

HÚSVÉT

HÚSVÉTI KIÁLTVÁNY

1.
Keresztnél kezeket tördelő meaculpázók!
Sírra kövér könnyeket ejtők!
Vasárnapra mindezt elfelejtők!
Keresztyének!
Krisztus köztünk él!
Föltámadt, mert meghalt!

Ti nagyon jól tudjátok, hogy értünk
és helyettünk
és miattunk.

És nem csak meghalt -
föl is támadott,
hogy mi is meghalhassunk,
és föl is támadhassunk!

2.
Nyögéstől és recsegéstől hangos a föld:
mindegyikünk saját krisztus-keresztjére mászik.
Tenyereink a szögek köré vörösödnek,
fejünk tövis-koszorúba mélyed,
szenvedő ráncok nőnek arcunkra,
sebeinkből kiszédülő vércsöppek nyöszörögnek.

Kétezer éves agónia.
Kinlódás vég nélkül.
Föltámadni akarók nem tudunk meghalni:
minden lélegzetünk,
minden gondolatunk
énünket élesztgeti.

3.
Kínlódók kara!
Kiáltsunk egyszerre föl!
Nyöszörgésünk hangoljuk össze:
Kevés ez a 4 seb Urunk a föltámadáshoz!
Hatalmas énünk képtelen kicsöpögni belőlünk!
Örök péntektől szabadíts meg!
Döfd belénk dárdád,
hogy az átszakított bordák közt
kiessen belőlünk a szenvedés!

Kiabáljunk:
dárdát énünkbe!
utolsó sóhajt!
szabadulást a keresztről!
föltámadást!
húsvét-vasárnapot!

1968

NAGYSZOMBAT

NAGYSZOMBAT

egész nap nem volt egy szavad se hozzánk
emberekhez
oktató szádból elszökött az értelem
a lüktető élet nyelvét elfeledted

nagyszombati ember vagyok én is
ma egész nap
- s hogy mióta? s meddig? -
álmosság
letargia
értelmetlen semmit-tevés a gyárban
itthon céltalan mindenbe-kapás
összeszaggatott szonett
kedvetlen lassú pulzus

nem merek szürke szemeimbe nézni
mert ott a Te szótlan szádra
egész nap lebegő élettelenségedre látnék

Uram
Te holnap kilépsz a hallgatásból
hadd lángoljanak hát föl holnap
az én nagyszombati szemeim is

1968

NAGYPÉNTEK

Eszembe jutott egy régi húsvéti versem, s ahogy elővettem a VÁRJ MÉG-et, rátaláltam újra néhány 40 évvel ezelőtti, nagyheti versemre. Ide teszek egyet-kettőt.

AZ ÁRULÁS

"Erre a tanitványok mind elhagyták őt és elfutottak."
(Máté 26:56)

Messiásodat
kinek szavába gyökerezett idegzeted
kit titkon szívedbe rejtettél
kinek fogadalmakat tettél
ki nélkül nem tudtad elképzelni életedet
halálra keresik

ideges kapkodással
szíved legmélyebb sarkába rejted
s már rettegsz is magadtól
mert agyadban megszilárdul egy hang:
"egyiktek elárul engem"
rettegsz magadtól
mert jól tudod hová rejtetted

egyszerre vív csatát benned hited:
"hiszen másként nem lehet csak veled"
és e borzasztó szkizoid gondolat:
"talán éppen én fogom elárulni"
felüvöltesz
őrülten kiáltozol magadban:
"én soha soha soha"
de tudod:
halálra keresik
s hogy egyikőtök elárulja

föl sem észlelsz
s már itt vannak Messiásodért
kardot rántasz és lecsapsz
vagy - inkább eldobod
hiszen így könnyebb lesz futni

rohansz
és átkozod a gaz árulót
ki Messiásodat eladta
futsz
és átkokat szórsz a hitvány alakra

1969

2009/04/03

VIRÁGVASÁRNAP

VIRÁGVASÁRNAP

"Az Úrnak szüksége van rá!"
(Lukács 19:34)

Én Uram, nagy királyom
a szívem nézd - kitárom
előtted.

Mindent oda'dnék néked -
ha volna rá szükséged.

Parancsod készen várom.

Én Uram és királyom
használj, mert alig várom,

hogy alkalmas lehessek,
szolgálatot tehessek
Neked.

* * *

Bár ott lehettem volna!
Pálmát lengettem volna.
Lábad elé a porba
ruhám vetettem volna.
Ha ott lehettem volna!

* * *

"Kicsoda ez?" (Máté 21:10)

A Názáreti Jézus ő!
Így szóltam volna bátran,
ha tőlem kérdezik: kicsoda ez?

Jézus ő,
a Mester,
ki életem örömmel,
erővel,
értelemmel
töltötte meg.

Azóta zeng az ének
ajkamon. Nagy nevének
tisztelet és dicséret
érte. S amíg csak élek
Uram, én arra kérlek:
nevedről hadd beszéljek,
s az ajkamon az ének
ne érjen soha véget!

1974
1974? Ma is ugyanezt írnám.

2009/03/31

JÓ AZ ÚR, JÓ AZ ÚR!

JerSir 3,25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt. 26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. 27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
3,39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért bûnhõdik. 40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Nagyszerű, csodálatos

JSir. 3,25 Jó az ÚR a benne reménykedõkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 26 Jó csendben várni az ÚR szabadítására.
3,39 Miért siránkozik az élõ ember, a férfi, ha vétkezett? 40 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz!

Siral 3,25 Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely õt keresi. 26 Jó csendben várni az Úrra, mert õ megszabadít.
3,39 Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel. 40 Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg õket, és térjünk vissza az Úrhoz!

Lam 3,25 The LORD is good to those whose hope is in him, to the one who seeks him; 26 it is good to wait quietly for the salvation of the LORD.
3,39 Why should any living man complain when punished for his sins? 40 Let us examine our ways and test them, and let us return to the LORD.

2009/03/17

ÁHÍTAT

Valljuk be, hogy végigolvasva ezt az egy híján negyven igeverset se kerültünk áhítatos hangulatba! (Ha egyáltalán végigolvastuk, és nem "lapoztunk" a szemünkkel a sokadik "egy bakot is" után.) Nem minden ige való áhítatra, ami a Bibliában van... Most mit tegyünk? Kedd reggel van, és szükségünk van Isten erejére mai napunkhoz, és a héthez is, hiszen még az elején vagyunk... (Áhítat 2009. március 17. Szommer Hajnalka)
Azt hiszem, hogy a Biblia után a leggyakrabban az Áhítat / Vezérfonal volt a kezemben az elmúlt néhány évtized alatt. A Biblia mindig ugyanaz maradt, mégha időnként újabb példányra cseréltem is a használat miatt. (Érdekes, hogy a Bibliám betűi idővel egyre kisebbek lettek, ahogy az idő haladt. Pál ír is arról, hogy a betű csak közvetíti az üzenetet, nem az a lényeg. Vagy lehet, hogy csak a szemem lett gyengébb idővel?)
Az áhítatos könyveket viszont minden évben megvásároltuk, az előző évit lecseréltük az újjal. Micsoda nagyszerű sorozat lenne, ha valakinek a könyvespolcán ott lehetne az eddig kiadott Vezérfonalaink / Áhítataink sorozata. Valaki biztosan tudja, hogy mikor adta ki először a Magyarországi Baptista Egyház (vagy korábban a Hitközség) az első ilyen könyvet. Vagy száz lelkipásztor áhítatos gondolatai buzdították az igét olvasó testvéreket, segítették az ige megértését. (Tudomásom szerint Borzási Sándor testvérnek (Lupény) még tematikus kimutatásai is vannak a korábbi áhítatos könyvek magyartázatairól.) A változhatatlan Igén és a szükségszerűen változó magyarázatokon nőtt föl az én generációm.
Adja az Úr, hogy a mai magyar baptista igeolvasók (vannak olyanok, akik nem azok?) az Áhítatos könyvünket is örömmel nyithassák föl minden nap, és hasznos segítséget találjanak abban.
Kedd reggel van (nálunk már délután) s többen vagyunk, akik úgy érezzük, hogy Hajnalka megfogalmazta a mi gondolatainkat is. Most mit tegyünk?
Adjunk hálát a Bibliánkért és az Áhítatos könyvünkért, amiből már olyan sok szép gondolatot kaptunk. Imádkozzunk az „Áhítat” szerkesztőiért és azokért, akik a napi igemagyarázatokat írják. Nekik is, nekünk is szükségünk van a Lélek betűket is megelevenítő erejére.

2009/03/09

ÚTKÖZBEN

A nép lelke megkeseredett útközben / De útközben elfogyott a nép türelme. (4 Móz 21,4)
Reklamálni kezdtek, megint. Isten és Mózes ellen. Nem először teszik, s talán nem is utoljára. Hogy az elején zúgolódtak, talán könnyebb megértenünk. De mostmár az út végefelé járnak, közel vannak az ígéret földjéhez. Úgy látszik, hogy az út elején és a közepén és a végén is eléri az embert ez a reklamáló, zúgolódó lelkület. Útközben bármikor érhet bennünket ilyen kísértés. És ÚTKÖZBEN vagyunk egészen addig, míg elérjük a célt.
Amíg e testben élünk, kísérthetőek maradunk – tanultam vagy 35 éve Hetényi testvértől. Aki nem hiszi, saját kárán tanulja majd meg. De jobb, ha alázattal elfogadjuk, hogy évtizedes hívő élet után is megtörténik, hogy elfogy a türelmünk, s ha nem vigyázunk, megkeseredik a szívünk. Útközben vagyunk. Jó ha a köznyezetünkön kívül magunkra is figyelünk, de még annál is fontosabb, hogy az utat nálunk sokkal jobban ismerő és a célfelé segítő Úrra szegezzük tekintetünket.

2009/03/07

KÖVESS ENGEM!

Luk 9,57. Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy! 58. És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
Hát persze, hogy azt szeretném, ha követnél engem te is – mondhatta volna így is az Úr Jézus -, de (talán azért, mert tudta, mi van ennek az embernek a fejében, szívében) gondold csak meg előbb, hogy mire vállalkozol. A rókáknak barlangjuk van...
A legszebben Márk evangéliuma közepén fogalmazza meg ezt az Úr Jézus. Ott ezt mondta:

Márk 8,34. A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37. Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? 38. Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

Múlt vasárnap délután – bár kissé sietősen foglalkoztunk vele, ez volt az igénk. (Délután 3 óra elmúlt már, amikor a közös ebéd után az igehirdetésre került a sor; legtöbben reggel 10 körül érkeztünk az imaházba.) A jövő héten felteszem az internetre az igehirdetést.

2009/03/04

Mi lesz e gyermekből? A világ Üdvözítője

Az egyik legnehezebb gondom az igehirdetések webre tétele. Valahogy túl sok időbe kerül és ezért mindig elhalasztom, aztán elmarad. Nincs valakinek egy egyszerű módszere az igehirdetések editálására és Internetre tételére?
Ma a vasárnapi, gyermekbemutatás utáni igehirdetést tervezem feltenni a web oldalunkra, mivel ide valahogy nem sikerült hanganyagot tennem legutóbb sem. Úrvacsorához vezetett a gyerekbemutatástól indult igehirdetés, mivel a hónap első vasárnap délelőttje volt.
Akinek van rá ideje és kedve, meghallgathatja. Textus: Jn 1, 44-52 Mi lesz e gyerekből? / A világ Üdvözítője. Meghallgatni itt lehet: http://www.evangeliumihirnok.net/Detroitiigehirdetesek.html

2009/03/03

TÉGED DICSÉR

TÉGED DICSÉR

Téged dicsér
csodálatos Teremtő
minden,
mi itt e földön él.
Tőled indul meg
Feléd a lét.
Veled próbálja szárnyait
az élet.
A gyermek, fiunk,
mosolyog, gőgicsél,
előtted nő
minden nap még nagyobbra.
Tiéd a gyermekünk.
Léte és növekedése,
értelme fényesedése
mi Jóatyánk:
Téged dicsér.

HG 1974

2009/03/02

GYERMEKBEMUTATÁS

A gyermekbemutatás után. Balról: Anikó, a detroiti lp., Annelise és Dániel (Mitár)

Vasárnap délelőtt gyermekbemutatásra is sor került a gyülekezetünkben. Anneliese-t hozták el szülei: Dániel és Anikó. „Baby dedication” – mondják az itteniek, s ez a fogalmazás egy kicsit pontosabban meghatározza azt, amit teszünk, vagy tennünk kell ilyenkor. A gyermeket, akit az Úrtól kaptunk, Néki ajánljuk, az Ő karjaira bízzuk, az Ő áldását kérjük életére. Arra is kérni szoktuk ilyenkor az Urat, hogy hozza el azt az időt, amikor majd a gyermek személyes megváltójának fogadja el az Úr Jézust. Addig még esztendők telnek el. Addig... meddig is?

A tudatlanság idejét elnézi az Úr - a kisgyerekektől, akik nem tudják még fölfogni, hogy mit jelent az Úr Jézust követni, nem kéri számon, hogy telnek a vasárnapok, hangzik az igehirdetés és nem döntöttek még az Úr Jézus mellett.
De mikor nőnek ki gyermekeink ebből a korból? Nem gondolom, hogy évszámmal lehetne válaszolni erre a kérdésre. Amikor látjuk rajtuk, hogy tudnak választani, dönteni, válogatni; amikor meg tudják indokolni, hogy miért választották ezt és miért nem valami mást, itt az ideje arra gondolnunk, hogy a „tudatlanság ideje” már elmúlt, és ezzel együtt az Úr Jézus melletti döntés lehetősége és szükségessége elérkezett.
Dönteni az Úr Jézus követése mellett akkor lehet, ha valaki megérti, hogy hívja, követésére szólítja föl az Úr. Hogy ezt mikor teszi és hányszor teszi, nem tudjuk. Azt mindenesetre tudhatjuk, hogy a hívő szülők gyermekeit különös figyelemmel kíséri és azt szeretné, ha kivétel nélkül mind az Ő követői lennének.
Imádkozzunk a gyülekezeteinkben felnövő gyermekeinkért!

Followers