A jó rend Isten Lelke által

Magyarázat a mai igéhez (Áhítat, 2010. május 29. de.)
Olvasható itt: http://www.mbe.baptist.hu/index.php?m=15

A jó rend Isten Lelke által – 1 Korinthus 14,20-33
Ha az avatatlan azt hiheti a nyelveken szólásról, hogy az őrjöngés (23. v.), akkor hogyan lehet az "jel nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek" (22. v.)? Érdemes elővenni a Pál által idézett ószövetségi igét: "Idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám" (Ézs 28,11). Mivel Isten népe nem akart érteni a világos prófétai felhívásból, az idegen hódítók érthetetlen nyelvét kell hallaniuk, amikor azok megszállják az országot, és ez a történelmi katasztrófa az isteni tanítás, amiből fel kellene fogni annak üzenetét. A nyelveken szólás ott Isten hitetlen népének szóló büntető jel. A jelenben is az a szerepe, hogy annak a hívőnek, aki képtelen külsőséges megnyilvánulások nélkül elhinni Isten jelenlétét, valami megerősítő élményt adjon. Ennyi a szerepe, és szigorúan az egyéni kegyességben és nem a gyülekezeti gyakorlatban, ahol hátráltatja az istentisztelet valóságos lényegének megvalósulását: az ige bölcsességének továbbadását.

Ha ezt Pál a maga korában így fixálta a közösség rendjére vonatkozólag, a ma keresztyénének sem szabad bedőlni az új/régi próbálkozásnak, hogy élmény-istentiszteletté alakítsák az istentiszteleteinket. Annak feladata ugyanis továbbra sem az, hogy valamiféle misztikus hatást éljünk át, hanem hogy a helyes keresztyén látásra és életre tanítson minket. A tanításhoz és tanuláshoz pedig józanságra és rendre van szükség. Igyekszünk ezt a rendet megvalósítani? /Kotmájer Mihály/

PÜNKÖSDI EZ IS

Tegnap elfelejtettem a linket feltenni az “Áhitat”-hoz, ha valaki esetleg nem tudja, hol keresse.
Itt van a mai magyarázat szövege. A textus Csel 19, 1-12.
http://www.mbe.baptist.hu/index.php?m=15

(A link az aktuális napi igét mutatja. Ha valaki az itt említett magyarázatot keresi, akkor a megfelelő ablakokba a 2010. május 25, délelőttöt kell beállítani.)

“Nem kap valaki automatikusan Szentlelket, miután hívő lesz? Ez gyanús, ezzel valami nem stimmel! - ez tűnik ki Pál kérdéséből. Kimondatlan ez azt jelenti, hogy szerinte a Szentlelket a Krisztus tanítványává létel adja az embernek. Ha nem történt meg, akkor nem lett tanítvány az illető, ahogy ez rögtön ki is derül a János-tanítványokról, akik sok formai és elvi dologban gondolkodnak hasonlóan a keresztyénekhez, de mégsem azok.

Érdemes látni, hogy az apostol az itt említett Krisztushoz csatlakozást nem valami második-harmadik-negyedik vagy torontói, hites stb. áldásként láttatja, hanem első megtérésnek, igaz, egy nagyon hasonló vallásosságból. Nekem ezért mindig gyanús a sokadik áldásban részesültek személye és serege. Vajon ez a legutóbbi tényleg az igazi?

Kedves testvéreim, akiket igyekeztek már (és fognak is igyekezni) "lelkes igazhittérítők" elbizonytalanítani a dogmatikailag helyesen elfogadott, Istenbe vetett bizalomban megélt hitéleteteket illetően, mondván rá, hogy "húsvéti, de nem pünkösdi, nem Szentlélekkel telt hit a tiéd", ne ijedjetek meg! Ha megtértetek, kaptátok a Szentlelket, amikor hívőkké lettetek! Ha nem kaptátok, nem is voltatok keresztyének. A keresztyén ugyanis az, aki annak teljes tanítására mondott igent.” /Kotmájer Mihály/

Ha azon csodálkozol, hogy miért emlegetem Pünkösdöt még a második napon is, megmondom. Évtizedek óta csodálkozom azon, hogy az amerikai gyülekezetek (és főleg az evangéliumi közösségekben) egyszerűen nem ünneplik a Pülkösdöt. (Azt mondod, hogy már nálatok sincs második nap? Igen, kövezett úton jártok, csak idő kérdése, s még tovább is juttok rajta.)

Pünkösdkor és azután is aktuális

“A Szentlélek munkájának nem feltétlen jele az, ha valami természetfelettinek ható vagy annak megélt dolog történik az emberrel vagy a gyülekezetben: "...Amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz...", vagyis maga a hatás bárhol átélhető: a sámánizmustól a spiritiszta szeánszig, a beavatási vallások rítusaitól az agykontrollig.
A Lélek ajándéka arra szolgál, hogy Isten országának előjele legyen, így csak akkor jöhet tőle, ha Jézust nem háttérbe szorítja, elkendőzi, hanem annak szolgálatát végzi-. Hányszor tévesztett meg vagy bizonytalanított el valami hőzöngés az igazi Lélek-keresztségről? Hányszor hallgattatott el helyes kritikát megakasztva az, hogy produkáltak valami élményszerű látványosságot a tévtanításhoz körítésként? Ne hagyd félrevezetni magad! (Az Áhítat magyarázatát Kotmájer Mihály készítette.)

Szép, pontos, hasznos. Pünkösdkor és azután is.

Az “Áhítat” évtizedek óta mindennapi olvasmányom – a kijelölt igéket, s azután a magyarázatokat is elolvasom.
Az utóbbi években többet beszélgettünk tárgyaltunk arról, hogy változtatni kellene a tartalmán és formáján is. De amikor ilyen jó magyarázatokat találok benne, akkor örülök annak, hogy még mindig megvan. A sok szerző (általában lelkipásztorok) sokszínű írása között vannak ilyen jók is. Örülök neki. Köszönöm Mihály!

PÜNKÖSDI EXKURZUS

Pünkösdre
(Azután)

"Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én
Lelkemmel, azt mondja a Seregeknek Ura."
(Zakariás 4:6)

azután rádöbbenünk
hogy kár volt
a legnagyobbat
legerősebbet s legokosabbat
játszani

kinek volt is ereje
nem tartott örökké

s végül
helyet adunk az Úrnak is
- fölemelve hozzá
egyszerűbbé
alázatossá vált szívünket -
s szólunk
és imádkozunk:
segíts előre
Lelked által Urunk
most már Rád hagyatkozunk

(1983)

Evangélizáció Szatmárnémetiben

Szatmárnémetiben két lelkipásztora van a gyülekezetnek: Vékás Zoltán testvér és egy jóval fiatalabb, Szűcs Sándor. Imaházuk befogadóképessége olyan 200 közeli (karzatokkal együtt). Azon a hétvégén, amikor a MABAVISZ tanácskozás és missziós konferencia volt Nagybányán, a szatmárnémetiek evangélizációt tartottak. A több napos evangélizáció záró alkalmaira –szombat estére és vasárnapra- Kulcsár Tibor budafoki lelkipásztort és gyülekezetét (énekkar, zenekar, harang-zenekar) hívták meg. Vasárnap estére a várható érdeklődők számára való tekintettel kibérelték a város egyik hangversenytermét, ahol 600-an is elfértek.
Erre az esti evangélizációra igyekeztem én is, Kovács József testvérék jóvoltából, akik magukkal vittek. Mészáros Kálmán testvért pedig Balláról hozta valaki Szatmérnémetibe.

Mire megérkeztünk, az impozáns, két galériás, páholyos hangversenyterem teljesen tele volt. Gondolom, hogy a jelenlévők fele látogató lehetett. Nagyszerű alkalom az evangélium hirdetésére. Szólt az evangélium? Igen. Vékás és Szűcs testvér megnyitó szavai és imádság után Mészáros testvér (a Magyarországi Baptista Egyház elnöke) és Herjeczki testvér (az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség elnöke) köszöntötte a jelenlévőket, majd a budafoki gyülekezet kiválóan felkészült énekesei és zenészei szolgáltak.



Az evangéliumi üzenetet tolmácsoló énekek között két testvér bizonyságtétele hangzott el. Mind a kettő személyes, konkrét és megragadó volt: Jézus Krisztus követésére buzdított, példát is mutatva rá. A szolgálatok az igehirdetés felé mutattak, amihez alapul Lk 23,32-43-at olvasta föl Kulcsár testvér. A megtérő lator esetén keresztül a Jézus Krisztus melletti döntés lehetőségére, szükségességére és sürgősségére mutatott az igehirdetés. Felhívás is hangzott, s többen jelezték, hogy szükségük van a Megváltóra.

Örülök, hogy részt vehettem ezen az alkalmon, s tanúja lehettem a helyi testvérek jó szervezésének, a vendég szolgálattevők példás helytállásának, s annak, hogy a Szentlélek ma is munkálkodik, felhasználva azok szolgálatát, akik már az Övéi.



Vékás testvéréknél vacsoráztunk, majd hazaindultunk – a budafokiak egy nagy busszal, én pedig Mészáros testvérékkel, akik hazavittek nővéremhez, Budapestre.

Áldozócsütörtöki kitérő

Igaz, hogy régen írtam már ezt a verset, dehát a mennybemenetel mégrégebben történt. S mégis, mais része az életünknek.

MENNYBEMENETEL

"Felemeltetett a mennybe."
Márk 16:19

elmentél
hogy velünk maradj örökre

így akartad

s hogy úgy van
mint akartad
s hogy jól van így
míg kezünket fogod
itt az enyémet
s amott
más kontinensen
az övékét
és bárhol bárkiét ─
míg kezünket fogod
tudjuk hogy jól van így

de hogy Pétert
hogy édesanyádat
milyen nehéz úton vezetted
s milyen hatalmas kézzel
hogy szívük meg nem szakadt ─

***

légy áldva Mester
mennybe ment Király
dicsérjen ég
kereszt
töprengő értelem
s a szívünk

(1979)

Egy vasárnap délelőtt Nagybányán

Vasárnap reggel (április 18-án) Fazakas testvéréknél ébredtem. Nagy házban laknak, a városi piac utcájára nyílik a kapujuk. Igen forgalmas és szűk az utca, nem könnyű kiállni az autóval.
Feleségével kettesben élnek itthon, a gyerekek már felnőttek, családot alapítottak. Úgy beszélgettünk, mint régi ismerősök, hiszen már valamikor Amerikában is találkoztunk –talán New Yorkban–, de főként úgy, mint testvérek. Milyen jó, hogy az Úr gyermekeinek mindenütt vannak testvérei.

10 óra előtt a lelkipásztor irodájában találkoztunk és együtt imádkoztunk a szolgálattevőkkel. Két testvér vezette az imaórát, Kovács testvér a vasárnapi iskolát és ezúttal én prédikáltam.
Az imaház lazán megtelt az imaórára. Olyan nyolcvan körül lehettünk, később száz fölött. Az imaórán sokan imádkoztak, sorban, röviden és buzgón. A vasárnapi iskolán a lelkipásztor rákérdezett a testvérekre, s együtt értelmezték az olvasott igét. Az igehirdetés előtt átadtam az üdvözleteket és egy rövid beszámolót tartottam az itteni gyülekezetek életéről, majd Zakariás könyvéből olvastam igét – a héten az Áhítat igéi innen voltak. „Áldás, megtartás, szabadulás” – ezt a címet adtam szolgálatomnak, amire valahogyan nehezen készültem el.
A kör alakú templomban mindenki közelinek tűnt – az igehirdetői pódium szinte a terem közepén van. Szépen hangzott az ének – a közös énekeket két egészen fiatal fiú kísérte: zongorán és orgonán, s valaki trombitával is. Az énekkar (vagy 30 tagú) egy éneket énekelt.
A gyülekezet figyelmes volt, egy kicsit komornak is tűnt.

A tisztelet után a sok ajtó közül az egyiknél megálltunk Kovács testvérrel és köszöntöttük a testvéreket. Sokan bíztak rám üdvözletet – ismerősök és gyülekezetek számára.

Kovács testvéréknél ebédeltem. Az impozáns templomhoz csatlakozó épületrészben van a szolgálati lakás. Azt gondolom, hogy van ott még egy másik lakás is, ahol Borzási Csaba fiatal lelkipásztor lakhat családjával. Kovács testvéréknek 2 gyermekük van. A nagyobbik –olyan 12 éves forma fiú- jó segítség az imaházban pl. az énekek vetítése, vagy egyéb komputerrel kapcsolatos ügyekben. Az imaház jól fel van szerelve mindenféle technikai eszközökkel.

A finom ebéd és egy kis beszélgetés után Kovács testvérék elvittek Szatmárnémetibe. Az esti tiszteletet ott töltöttük – részt vettünk a helyi baptista gyülekezet által rendezett néhány napos evangélizáció záró alkalmán.

Missziós konferencia Nagybányán

Megérkeztünk tehát Nagybányára Papp testvérrel. Egy kis keresgélés után, egy gyors folyású folyó másik partján rátaláltunk az impozáns imaházra, ami jóval nagyobb, mint amiben 20 éve jártam. Dr. Kovács József tesvér fogadott bennünket, a helyi gyülekezet lelkipásztora és a szövetség főtitkára. A gyülekezetnek van egy másik, egészen fiatal prédikátora is, Borzása Csaba - vele is ott találkoztunk. A nap további eseményeiről már írtam.
Szombaton reggel 10-re, missziós konferenciát hírdettek testvéreink. Tkp. ez is MABAVISZ szervezésű volt. Mint megtudtam, 5 éve váltakozva Magyarországon és Erdélyben rendeznek évenként egy-egy ilyen találkozót. A legutóbbi Békésen volt, amelyen Kulcsár testvér képviselt bennünket.
„Az imádkozás és a misszió” volt a találkozó témája. Közel 200-an lehettünk. Főként Erdélyből érkeztek a testvérek, de mind a 6 magyar baptista szövetség képviselve volt. A nap során egy „Missziós körkép”-re is sor került, amikor minden tagszövetség képviselője 4-4 percben beszámolhatott az utóbbi év fontosabb eseményeiről.
A főtámát Dr. Simon József, nagyváradi lelkipásztor tv. amerikai hangulatú előadása indította. Alapigéje Ezékiel 22:30 volt („Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam”). Eredménytelenségünk okát kereste az előadó, s oda jutott, hogy azért olyan rossz a statisztika, mert élettelen a gyülekezet, élettelen a tanítás és a tanító. (Szerintem ez csak egy a léhetséges okok körül és semmi esetre sem „az ok”. Amikor ezt tartjuk „az oknak”, akkor kezdődik meg a vádaskodás, a mutogatás, a kizárósdi, s a „módszerek” keresgélése.)
Az előadás egyik értékes gondolata az volt, hogy Isten „valakit” keresett és nem valamit. Egy másik, hogy a bűnös nem az ördögé; Isten teremtette és Jézus Krisztus meghalt érte. Az előadást imádságok, majd fórumbeszélgetés követte.
A konferencia keretében került sor a MABAVISZ két évenként esedékes elnökváltásra, ami néha választással is egybeesik, mint az idén – de erről már írtam, s ugyancsak írtam a nap különleges meglepetéséről: a Kornya-díj átadásáról Veress Ernő nyugalmazott lelkipásztor testvérnek.
A konferencia után közös ebéden vettünk részt az imaház földszinti termeiben. Jónéhány ismerős és sok először látott testvérrel találkoztam. Sok fényképet, néhány hangfelvételt is készítettem, amiket aztán nagy ügyesen otthon hagytam. Kornél öcsém és Karner MariAnne segítségével az interneten keresztül egy részét már megkaptam. Remélem lassan a többi is ide vándorol majd. (A mostani két képet Kovács testvértől kaptam.)